Kedves Szüleim, sikeresen megérkeztem… írja Erna Halbe a szüleinek. Előre örül az új munkának, kíváncsi a nagyvárosra, de egy kis félelem is eltölti a húszéves lánykát, aki egy kisebb német ipari városkából érkezett Berlinbe. Jól akar keresni, önálló szeretne lenni és megtapasztalni az életet. Az irodában megismeri a többi lány örömeit és gondjait. Találkozik a szerelemmel, úgy érzi, boldog. Aztán olyan dolgok történnek körülötte, melyek ráijesztenek, felrázzák, és a csendes gépírólány felnőve a mindennapok bátor hőse lesz. Kis hétköznapi történet? Talán! De a tehetséges, túlságosan fiatalon meghalt Rudolf Braune sok melegséggel, együttérzéssel, rátermettséggel ábrázolja az egyszerű emberek életét és a húszas évek végének berlini hangulatát. Feltételezhetjük, hogy igen jelentős író válhatott volna belőle! Csak 25 évet élt, de minden publikált írásában a kiemelkedő tehetség ígérete csillant fel. Fiataloknak, fiatalokról írt, a nehézségeikről, a munkájukról, a munkanélküliségről, egy kis boldogságról és szerelemről. Rudolf Braune író, újságíró 1907. február 16-án született Drezdában, és 1932 június 12-én, Düsseldorf-Neukasselhez közel, a Rajnában, úszás közben érte a halál. Noha igen jó úszó volt, egy örvény a mélybe rántotta, és a fiatalember a menyasszonya szeme láttára vesztette életét.